Katonák, lovagok, cserkészek patrónusa.   Népi megfigyelések, hiedelmek, legendák:
Személyéhez a 13-14. században számos legenda, csodás gyógyítások, gyógyulások fűződtek.
„A horvátok, bosnyákok és dalmátok beteges fiúgyermekeiket a szent oltalmába ajánlották, ferencesrendi habitusban (rég. öltözet) járatták őket évekig. 
Jószágpatrónusnak tartották; fokozatosan Remete Szent Antal (napja: január 17.) jószágőrző szerepét vette át. Régen a déli szlávok élő állatokat vittek a ferences kolostoroknak, hogy „megáldottként” visszavásárolhassák azokat. Búcsúvásárján a sokác lányok virágot tűztek a nekik tetsző legény kalapjába.
Országszerte ismerték „Szent Antal kenyerét”: fölajánlás a szegények megsegítésére.
Hazánkban minden katolikus templomban ott van a  szobra – az egyik karján Kisjézust tartja, a másik kezében liliomot – és a perselye. A Szent Antal szobra melletti persely a szegényeknek való adományozás helye, eszköze.
Szokások, hagyományok, köszöntők:
Baranya megyében ünnepének hajnalán, napkelte előtt fiatal férfiak fadarabok összedörzsölésével tüzet élesztettek a faluszélen, vagy a harangláb mellett, feszületnél, házak kapujában: „Szent Antal tüzet”, „új tüzet” tettek. Ezen hajtották át a disznót, lovat és a marhákat is. Parazsát széthordták a faluba, arról gyújtottak új tüzet a házi tűzhelyekben. Szőkéden azt tartják, ha napján esik az eső, hogy „Antal a gombát veti”. 
Szent Antal a reménytelen ügyek pártfogója és ő vezet az elveszett tárgyak nyomára.  (Molnár V. József: Kalendárium, 2009.)
Mesék, mondák, imák, dalok, versek, irodalmi alkotások, tanulmányok részletei:
„Páduai Szent Antal tisztelete csak a XVII. századtól kezdve terjedt el Magyarországon, főleg minorita tevékenységre; ez időben kezdte kiszorítani az eladdig nagyon népszerű Remete Szent Antalt (napja: január 17.).
„E naphoz is kapcsolódott a Szent Antal tüze, vagyis az orbánc gyógyítása ráolvasással.”