Kárász

Kárász a Mecsek keleti részén, a Baranyai-hegyhát és a Völgység dombjainak találkozásánál (Zobákpuszta és Szászvár között) fekvő, festői szépségű kis falu, melyet minden oldalról erdőkkel borított dombok vesznek körül. A Völgységi patak itt fordul nagy ívben délre, a falu házai a patak mentén helyezkednek el. A Komlótól és Bonyhádról egyaránt 10 km-re lévő települést autóbusszal, valamint vasúttal is elérhetjük, a Bátaszék-Dombóvár vonalon.

Történet

A falu őskortól fogva lakott település, erre utalnak a már több alkalommal előkerült régészeti leletek: csont és kőszerszámok, őskori cserépdarabok, római kori üvegleletek.

1300 körül Szent Erzsébet tiszteletére az országban mintegy 70 templomot építettek, ezek egyike a kárászi, amely még 1721-ben is állt, majd . többször átépítették. Ma védett műemlék.

1325-ben "terra episcop. Karaz vocata" névvel említik a falut.

1439. május 28-án Albert magyar király utasította Tolna vármegye - Kárász akkoriban Tolna vármegyéhez tartozott – főispánját, vizsgáltassa ki Henrik pécsi püspök köszvényesi, vékényi, nyárádi, kárászi, torostyáni, tótfalusi és mázai emberei által Jánosi helységben a panasztevő jobbágyainak okozott károkat.

1542-ben még Karas néven adójegyzékbe veszik községünket, (ezután már Kárász néven szerepel a levéltári anyagokban) mint a pécsi püspökség birtokát.

1543 után , Pécs elestével ez a terület is a magyar-török harcok színterévé lett

A török sereg feldúlta Máré várát és a környéket, valószínűleg falunkat is. A túlélést, újranépesedést a környező, akkor még hatalmas erdők nyújtotta menedék biztosította.

1703-ban a község Lipót császár rendelkezése alapján a pécsi püspök birtokainak része lett.

1720-ban Tolna és Baranya megye határvitáit bírósági úton rendezték, s így Kárász végérvényesen Baranya megye részévé vált.

1723-ban született birtokmegosztás szerint Kárász székesegyházi és szemináriumi birtok. Az ekkor elkészült összeírásban feltüntették a községek birtokhatárait, művelt területeket, egyéb meghatározó adatokat. Kárászról ez áll benne:

" területe teljes egészében hegyek és völgyek között húzódik végig. Hossza átlagos lólépéssel mérve 1 óra és 15 percnyi, szélessége 25 percnyi...Az erdő a hegyek és a völgyek között terül hosszában 35 percnyi , de szélességét nem lehetett a közbeeső szántók és rétek miatt megmérni, valamint a szakadékok megközelíthetetlensége miatt."

1778. évi robotkészpénz-megváltó szerződésen levő pecsét felirata SIGILL+PAGI KARASZ 1747 (az utolsó szám bizonytalan) a község önállóságát igazolja.

1788-ban Klimó pécsi püspök malmot és szőlőt adott a kárászi plébániának.

1816.április 24-én favágók a Pertushegy alján egy régi letarolt nagy bükkfának gyökerei alatt egy vert művű aranyozott misekelyhet találtak, melyet a mohácsi vész után menekülő papság rejtett el itt. A kehely Mohácsra került a múzeumba, jelenleg a pécsi Püspökségen őrzik.

1849 után az önkormányzati jogállást megszüntették, az országot katonai és polgári kerületekre osztották, melyeken belül a megyék élére megyefőnököket neveztek ki. Kárász, mint a Vízvölgy többi faluja a Sásdon székelő hegyháti főszolgabíróhoz, Baranya megyéhez tartozott. A Vízvölgy falvai a Hegyháti járásban szervezett szászvári körjegyzőséghez tartoztak annak megalakulását követően a 19. század közepétől a 20. század harmincas éveiig.

1908-ból kedves anekdota szól I. Ferenc József császár pécsi látogatásáról: a környékbeli borok közül a kárászon termett bort becsülte a legjobbnak.

A tanácsköztársaság idején Kárász a határövezetbe került, Zobákpusztán volt a határ, Baranya megye déli része szerb megszállás alá került.

Az első világháború utáni években a község ügyeit a választott képviselő testület, valamint a tagjaiból választott elöljáróság intézte. Településünk a kisközség kategóriába tartozott.

A falusi turizmus itteni hagyományaira alapozva 1994 óta működik Kárászon a Keleti-Mecsek Egyesület falvai által működtetett Tourinform Iroda.

Forrás: www.karasz.hu