Húsvétot követő vasárnap, mátkáló vasárnap, vésározás, a  komatálküldés napja. Szokások, hagyományok, köszöntők:
A komák, komaasszonyok, legénykomák, leánykomák, keresztkomák, keresztkomapárok társadalmi és szokásrendszere, az ősrégi testvérré fogadás, a szertartásos barátságkötés hagyománya vidékenként -   a Dunántúlon is -    eltérő sajátosságokat mutat, helyenként eredeti indítéka, jellege és időpontja is más az adatközlők emlékezetében. 
Koma, koma komálunk: hétig, holtig, kiskarácsony napjáig.
Egymás apját, anyját meg ne unjuk!
Egymás haját meg ne húzzuk!
Koma, koma komálunk: hétig, holtig, kiskarácsony napjáig.
Ha jók leszünk, komák leszünk.
Rosszak leszünk, kutyák leszünk.
Nova (Zala)
Megjelent: Magyar népdalok (Ortutay Gyula, Katona Imre), 1970,
„Göcsejben fehérvasárnap délutánján a gyermekek, ifjak, leányok a falu valamelyik alkalmas helyén, templomnál, haranglábnál, kocsmánál összejőve, az egykorúak ezen szavakkal: Komáll meg velem! vagy Koma, koma, komállunk meg! továbbá: Mátka, mátka mátkállunk, száz esztendig szánkállunk! – tojáscserére szólítják föl egymást. A felszólított, ha a tojás tetszik neki, a komaságot elfogadja és e szavakkal: Mától fogva komák vagyunk – tojásaikat kicserélik.”
„Somogyban a leányok ünnepi ruhába öltözve keresik föl azokat, akikkel komálni akarnak. Szép fehér tányérra tesznek egy palack bort, köréje egy két hímes tojást és perecet. (Göcsejben a perecet az üvegre akasztották.) A leány azután fehér kendővel letakarja, és úgy viszi el kiszemelt komaasszonyának.  Ilyenkor különböző mondókák kíséretében átnyújtják a tálat és összecsókolóznak. 
„Az Ormánságban a nagylány legkedvesebb pajtásának, leendő komaasszonyának személyesen vitte a mátkatálat. A tálon hímes tojások, perec és egy csokor pántlika volt. Kiss Géza leírása szerint a mátkáló verset a csokor közé tették.