Gyertyaszentelő Boldogasszony napja
Annak a keresztény egyházi eseménynek az emléknapja, amikor a negyvennapos Krisztust, a világ világosságát, Mária a mózesi törvény szerint bemutatta a templomban. Népi megfigyelések, hiedelmek, legendák: Ha Gyertyaszentelőkor süt a nap, hidegebb lesz, mint előtte - vagyis ha ezen a napon enyhe az idő, később még visszatér a hideg és hosszú lesz a tél. Szép és állandó idő következik faggyal:
Ha délkeleti szelek vannak.
Ha a hold igen fehér.
Ha az esti pir igen magasra terjed a nyugoti égen.
Gyertyaszentelőkor, ha esik a hó,
fúj a szél,
nem tart sokáig a tél.
Ha fénylik Gyertyaszentelő,
az ízeket is szedd elő.
De ha ködös Boldogasszony,
nem marad el a jó haszon.
A Hamvazó, ha napfényes,
a munkád is eredményes.
És ha még a böjt is száraz,
nagyon gazdag nyarat várhatsz.
Hiedelmek:
Február 2-án a medve kicammog a barlangjából és megnézi, milyen az idő; ha süt a nap, és meglátja az árnyékát, visszamegy a barlangjába, mert még nincs vége a télnek, a hideg még negyven napig tart. Úgy vélték, ha ezen a napon szép az idő, későn tavaszodik.
Ősi, tavaszi tűzgyújtási szokásra épül a gyertyaszentelő: A szentelt gyertya Krisztus jelképe; önmagát felemészti, hogy másoknak szolgálhasson. A katolikus családokban a megszentelt gyertyát gyújtották meg a nagyobb ünnepeken, házszenteléskor, keresztelőkor, első áldozásnál, súlyos betegség, vihar, égzengés, jégeső alkalmával, az utolsó kenet felvételekor, a halott mellett, - hogy az örök világosság fényeskedjék néki -, körmenetek, határkerülések alkalmával. A hívő ember egész életét végigkísérte. A Pray-kódex szerint a középkorban Gyertyaszentelő napján először a tüzet áldották meg, majd ennek tüzénél a gyertyákat. A régi tüzet a házaknál eloltották, és a megszentelt parázzsal gyújtották meg újra.