Népi megfigyelések, hiedelmek, legendák:
A Duna mentén élők gyakran fohászkodtak Nepomuki Szent Jánoshoz, a folyók, hidak, vízimalmok, a hajósok, a halászok és fuvarosok védőszentjéhez.  A vízen és hídon járók védelmezőjének közbenjárását kérték árvíz, jégverés pusztítása ellen, hozzá imádkoztak a vízibetegségben, hideglelésben szenvedők, oltalmát kérték, ha átkeltek a folyókon. Tiszteletére oltárokat emeltek, szobrát házak homlokzatán helyezték el, virággal és zöld gallyakkal díszített képe előtt imádkoztak (Nepomuki Szent János-litániája). Ünnepén az utak mentén, kutak, hidak mellett kompok tövében álló szobrához körmenettel járultak, vízi körmeneteket tartottak, a malmokat feldíszítették, kicsinosították. 

Szokások, hagyományok, köszöntők:
„A bajai vízimolnároknak a nepomuki szent volt a patrónusuk, akinek napját  a Szent János eresztésével ünnepelték meg. A szent szobrát feldíszített csónakra tették és este fényes kivilágítás és bandaszó mellett végigvitték a vízen, majd köszöntőket mondva visszatértek vele a kápolnába.”  Bálint Sándor gyűjtéséből.
A „Jánoska-eresztést” kezdetben csak a vízimolnárok ünnepelték. A vízi körmenet után az ünnep evéssel-ivással, mulatozással fejeződött be. 
Mohács város fejlődését a legrégebbi időktől kezdve az éltető víz jelenléte illetve 
illetve közelsége határozta meg. A vízen járók ünnepe a város jelentős kulturális eseménye. A kétnapos rendezvény látványos része az esti „jánoskázás”. Sötétedés után a helybéli vízen járók a Sokác révtől feldíszített és fáklyákkal kivilágított hajóikkal leereszkednek a Duna városi szakaszán. A vízre tett apró fényű úszógyertyákat „jánoskáknak” nevezik.
Másnap körmenettel a Duna-part közelében álló Nepomuki Szent János-szoborhoz mennek. Az ünnepi liturgia után felszentelik a koszorút, amit majd a Duna habjaiba dobnak; emléket állítva mindazoknak, akik életüket a vízben veszítették.
Megjelent: Megjelent: Cirfandli, szárma Emmausz – Bor, gasztronómia, hagyományok Baranyában, Pécs, 2003