Jézus kereszthalálának emléknapja, szigorú böjt és gyász ideje.                      Népi megfigyelések, hiedelmek, legendák:
„Öregek emlékezetében sokfelé megmaradt a „nagypénteki kenyér”….Kenyeret  ezen a napon nem sütöttek, de akkorát mégis dagasztottak, mint a libatojás. Abaliget német gazdaasszonyai nagypénteken egyetlen kenyeret sütnek. Hitük szerint Jézus erre a kenyérszagra támad majd föl. Versend horvátjai egész napon át böjtöltek, csupán este, amikor a Hold és a csillagok feljöttek az égre, ettek egy darabka száraz kenyeret és ittak rá vizet.” Molnár V. József, Kalendárium, 2009
 Szokások, hagyományok, köszöntők:
Általános szokás volt régen nagypéntek hajnalán az ünnepi mosakodás, az állatok egészségvarázsló célú megfürösztése, megitatása. A víznek a tisztító hatásán kívül betegségelhárító, gyógyító, egészség- és termékenységvarázsló erőt tulajdonítottak. „Nagypénteken mossa holló a fiát”  - mondáshoz Jézus elfogásával kapcsolatos hiedelem fűződik. E napon volt  régen a hagyományos, babonás féregűzés is.
Nagypénteken a tűz az Üdvözítő halálának emlékezetére minden háznál kialudt. Mintha halott lenne a háznál; a tükröket fekete kendővel letakarták, az órát megállították.
A húsvét legáltalánosabb jelképe a húsvéti tojás.  Festése, díszítése régen nagypénteken, helyenként azonban csütörtökön volt. 
 Már a honfoglalás előtti, az avar kori sírokban is találtak festett, karcolt díszítésű tojásokat. A korai kereszténység húsvéti keresztelésének emlékét őrizte meg az a hagyomány, hogy a keresztszülők az ünnepen húsvéti hímes tojást ajándékoztak  a keresztgyerekeiknek. 
A középkorban a nagyhéten felállított Krisztus-sírokba is tettek díszített tojásokat.
Mosonyi Éva népi iparművész tojásíró „Hímes tojások a keresztúton” című rendhagyó  – 2014. április 16-án, Budapesten, a Mátyás templomban, a Szent Kereszt kápolnában  megrendezett kiállításával - ezt a napjainkra már  majdnem feledésbe merülő ősi szokást, - miszerint nagypénteken az asszonyok feldíszítették a szentsírt, és hímes tojásokat helyeztek el benne - elevenítette fel.  2013-ban a „Meg vagyon írva”  elnevezésű, kettős jelentésű kiállítása a megírt tojásokra és Krisztus megjövendölt halálára és feltámadására utalt. A kiállítás végeztével a tojások a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumba kerültek a mintarajzokkal és leírásokkal együtt. 
A nagypénteki ájtatosság része volt egykor a szent sír őrzése, virrasztás a szent sírnál.
„Pécsen a XVIII. század elején a nagypénteken szervezett körmenetben a szentsírt is körbehordozták.” Bálint Sándor, 1973. 
A passióolvasás – Jézus kínszenvedése és halála történetének evangéliumi szövege és a passiójátékok, passió-előadások a szenvedéstörténet átélését szolgálták. 
Mesék, mondák, imák, dalok, versek, irodalmi alkotások, tanulmányok részletei:
Bod Péter 1757-ben  az ünnepekről szóló írásában ”az húsvéti festett tojás honnan vett eredetet? részben így ír a hagyományról: (részlet)
„…felállván a böjt a keresztyének között, semmi zsírost, vajast s tojást is enni szabad nem volt…Amely tojásokat azért a hosszú böjtön egybegyűjtöttek, azokat osztán húsvétban nagy örömmel ették, osztották jóakaróiknak, s hogy kedvesebb ajándék légyen, meg is kezdették festeni, amely osztán felragadott s maradott az emberek között.
Zentai János: Tojáshímzés az Ormánságban (1962)
„A hímzést általában nagypéntek délután szokták végezni, ugyanis az itteni református őslakosságnak ez az ünnepe, s ilyenkor érnek rá leginkább. Az ügyesebben hímző asszonyoknál összejön 4-5 család asszonya-lánya, egy-kettő csinálja, a többi nézi, esetleg tanácsokkal segíti. Így lesz kollektív munka, ismerteti meg egyik a másikkal a maga formakincsét, s elevenítik fel emlékezetükben a régebbi munkákat. Persze akad olyan is, aki teljesen egyedül készíti.”
Mosonyi Éva népi iparművész tojásíró mintegy 2300 darabból álló „Hímes tojás mintakincse”, egyedülálló gyűjtemény; és ez a szám reményei szerint évről évre növekszik. Anyai nagyanyjától, Kungl Mihálynétól örökölte a viasszal, gicával történő tojásírás technikájának hagyományát és Kékesd, baranyai kis falu mintakincsét. „Így előbb tanultam meg a tojásírás, mint a betűvetés tudományát” – vallja önéletrajzában – „Eredeti végzettségem és életfelfogásom szerint tanító vagyok a szó bővebb értelmében is. Mára az ország több városában, rendezvényén tartok bemutatót, foglalkozást gyerekeknek, felnőtteknek.” A Hímes tojások című könyve módszertani segítséget nyújt 
„Több mint negyven éve őrzi és csiszolja a magyar népművészet ezen ágának, a tojásírásnak a hagyományát.”  A Kaptár Egyesület tagja. A Népművészeti Egyesületek Szövetsége keretein belül működő tojás szakbizottság vezetőségi tagja. A Népi Iparművész címet 2005-ben ítélte oda a Népi Iparművészeti Tanácsadó Testület hímes tojás szakágban. A Magyar Kézműves Remek címet két alkalommal is kiérdemelték az általa készített hímes tojások. 2006-ban a piros, 2008-ban a növényi festékekkel színezett tojások lettek a remekek. 
2010-ben, Pécs, Európa Kulturális Fővárosa Éve alkalmából 2010 darab – a tojásdíszítés Kárpát-medencei mintáiból eredő, de különböző tojást festett.
Az autentikus ősi minták mellett kiállításain modern törekvései, saját tervezésű mintái is szerepelnek; a Pécsi Bazilika altemplomának mintái alapján készült alkotások, a Geometria dicsérete növényi festékekkel, Mértani szabályosság tűzpirosban, Kékfestő átiratok, Kacsok fehéren-feketén fantázianevekkel.  

Papp Éva (1955-2009) magyaregregyi tojáshímző apai nagyanyja mintakincsét őrizte meg, az édesapjától, Papp Józseftől tanult viaszos technika alkalmazásával. 
 „Papp Éva a magyaregregyi viaszos technikájú régi mintakincset alkalmazza. A népművészeti hagyomány még dédanyjától maradt rá, akinek munkái annak idején az Ezredéves Kiállításon szerepeltek. A viaszos technikánál először az osztóvonalakat szokták meghúzni. A mintaszerkezettől függően egy vagy két függőleges, illetve egy vízszintes vonalat, esetleg az átlókat is bejelölik, majd a szabadrajzú minták következnek.”
Dr. Györgyi Erzsébet, a Néprajzi Múzeum főtanácsosa, főmuzeológus szakmai véleménye 1995-ben
Baranyai vastaghímű hímes tojás - címmel a Magyar kézművesség 1997-es számában az alábbi mondatokkal méltatták  és mutatták be Papp Éva alkotásait. 
„A magyaregregyi hagyományos viaszos technikát használja. Díszítésül a régi mintakincset alkalmazza, igyekszik, hogy a minták eredethez kötötten tiszták legyenek. A piros szín mellett törekszik a hagymás festés kivitelezésének tökéletesítésére. 
77 zsűrizett „A” jelű tojással rendelkezik.
A családi hagyományt Vargáné Jenczer Csilla (Papp József unokája) és Dóra lánya folytatja a régi - és nagy részben családi - mintakincs alkalmazásával. Varga Dóra a zengővárkonyi tojásmúzeumban meghirdetett tojáshímző versenyeken kétszer különdíjat kapott.
Dr. Györgyi Erzsébet a Néprajzi Múzeum főtanácsosa, főmuzeológusa húsvéti tojásokhoz fűződő gondolatai  a  szakmai vélemény időszakából, 1995-ből:
„A tojás látszólag élettelen tárgy, s mégis élőlény bújik ki belőle. Ez a „csoda” ősidők óta foglalkoztatja az emberiséget. Több olyan mítosz ismeretes, amely a világ keletkezését a tojáshoz vezeti vissza. Számos lelet bizonyítja, hogy a tojást – különleges tulajdonsága miatt – mágikus cselekményekhez használták, ezért felületére erejét növelő ábrákat rajzoltak vagy véstek. Vésett díszítésű tojást Magyarországon a honfoglalás előtti időből, avar kori sírból is ismerünk. A halottal eltemetett adomány az eltávozott nyugalmát és a hátramaradottak védelmét egyaránt szolgálta a hiedelem szerint. Amióta elterjedt a kereszténység és uralkodó vallássá vált, számos ősi kultusz nyert keresztény értelmezést. A középkorban a húsvéti vallásos szertartásokon hímes tojások kerültek a halott Krisztus jelképes sírjába is. Így vált a hímes tojás húsvéti tojássá. A húsvéti tojásevés szokásához még több tényező hozzájárult: ilyenkor kezdenek tojni a szárnyasok, és a hosszú böjt után az emberek különösen kívánták a fehérjedús táplálékot.
Később többféle értelmezést is nyert a húsvéti tojás. Egykor a keresztelés felnőttkorban húsvét idején történt, ennek emlékére a keresztszülők hímes tojást ajándékoztak keresztgyermekeiknek. Ezt a hagyományt ma is sok dunántúli kisközség őrzi. Másrészt a hímes tojás húsvéti ajándékká vált, amivel a lányok a legények figyelmességét, a locsolást jutalmazták, vagy éppen ezzel váltották meg, hogy elkerülhessék azt. A hímes tojások tárháza rendkívül gazdag. A tojást hímző asszonyok mellett számos fiatal népművész, iparművész sajátítja el a hagyományos technikákat, mintakincset, és adja hozzá saját tehetségét.”

Horváth Attiláné
Horváth Orsolya Melinda
Erdélyi Zsuzsanna a Lajtha László által vezetett népzenekutató csoportban egyházi népénekeket gyűjtött, amikor is  elmondása szerint  „1968-ban  találkoztam Nagyberényben  Babosné Rozi nénivel, aki elmondta azt a pénteki imádságot, amelyhez hasonlót addig még soha nem hallottam. Legenda- balladaszerű passió volt, a szenvedéstörténetnek apokrif hagyományokkal dúsított leírása. Az egész imádság …a Krisztus halálára való emlékezés volt, amelyet teljes lélekkel, „szívrehatóan” végeztek
Keresem uccákru’ uccákra
 Názáretbeli Jézus, zsidóknak királa,
 Veszedelembe’ forgóknak lévő Istene!
 Megtestesült szent Iste(n),
 Szent erős Iste(n),
 Szent és halhatatlan Úriste(n),
 Könyörűjj mirajtunk.
 Hét köröszt alatt lefekszem, 
 Hét köröszt alatt fölkelek,
 Őrizz angyalom éjfélig,
 Boldogságos Szűz Mária vérrattig,
 Jézus Krisztus mindétig,
 Hogy gyarló testem nyugoggyék,,
  De szívem el ne aluggyék,
  Hogy téged mindenkor lásso(n),
  Minden gonoszt távoztasso(n),
  Sátányok megköttessenek,
  Testembe’ ne förtőzzenek,
  Engedd ezt nekem kegyese(n)
  Atya, Fiú fölségese(n),
  Élvén örök dicsőségbe(n), 
  Most és mid örökkön örökké ámen.
  Ma vala pénteknek napja vala,
  Mén a Jézus Krisztus kínnak kínhelyére,
  Meglátták a zsidók,
  Fölfeszítették a magos keresztfára,
  Fol a szent vére,
  Hervad a szent színe,
  Szomorkodik a szent lelke
  Szól a Boldogságos Szűzanya Mária:
  Óh, fiam, fiam!
  Szerelmetes szent fiam!
  Én azt gondú’tam te lészen bús,
  Látom fiam, én lészek bús,
  Aki ezt az imáccságot este-reggel elmongya, megüdvözül!
  Názáretbe’ van egy mustromfa,
  Kívül aranyos, belül kegyelmes,
  Abba’ mondottak héccer hét szent misét,
  Én ott hallgattam szerelmes szent fiammal, az ártatlan
   Jézusommal,
  Eccer elkapták mellőlem a kegyetlen zsidók,
  Keresem uccákru’ uccákra,
  Sehun nem találom, 
  Előtalálom Szent Lukács evangélistát,
  Kérdem tőle: Nem láttad-e szerelmes szent fiamat az ártatlan
   Jézusomat?
  Óh anyám, anyám, szép Szűz Máriám!
  Menny el, menny el a magos Kálvária hegyére!
  Ott vagyon egy szent keresztfa,
  Arra vagyon fölfeszítve,
  Vasdárdával nyitogattyák,
  Arcul verik, vérrel verőtékezik,
  Ecettel, epével itattyák,
  Tövissel koronázzák,
  Marokvesszővel csapkodják,
  Hét cső vére elcsöppent,
  Az angyalok fölszették,
  Szent atyja elejbe vitték,
  Oh anyám, anyám, szép Szűz Máriám!
  Menny el, menny el a fekete föld szine alá!
  Az Ádám maradványai közé.
  Kiálcsd, hirdesd,
  Lefektekre, fölkeltekre:
  Bizon, bizon vélem lészen a paradicsomba’.
  Én mondom, a Teremtő,
  Aki titeket az ő szent véréve(l) és haláláva(l) megváltozott
        ámen.
  Nagyberény (Somogy m.) 1968. dec. 17, 1969. ápr. 23.
  Babos Jánosné Ruzics Rozália, 1871. Magyarkeszi (Tolna m.).