Népi megfigyelések, hiedelmek, legendák:
  Az egyházi szertartások liturgikus szokása a „nagycsütörtöki lábmosás”.
A „harangok Rómába mennek” – orgona, csengő, harangok elhallgatnak. A  nagyszombati  feltámadásig a  hívők  szertartásra hívása kereplőkkel, kerepléssel történt, amit  a gyerekek végeztek a harangozó irányításával. 
Régi gonoszűző, az ártó szellemeket távol tartó szokással függött össze a zajkeltés, a „pilátusverés”,  a „pilátus- és júdáségetés” is; a Pilátust és Júdást  jelképező  bábuk,  képek, rajzolt alakok verése, elégetése. 
Nagycsütörtöki keresztjárás; a kálváriákon vagy út menti kereszteknél imádkoztak  a hívek annak emlékére, hogy Jézus nagycsütörtök este az Olajfák hegyén virrasztott. 
  A jó termés reményében e napon „zöld ételeket” -  zsenge csalánt, spenótot – ettek.